Elterveztem, hogy a második posztban pár képet mutatok, hogy honnan is indultunk.
Kedves lakásfelújítók, -vásárlók! SOHA ne kövessétek el azt a szarvas hibát, amit én tettem. Máig nem tudom, hogy felejthettem el, de nagyon bánom... Nem fotóztam le a Házat kívülről, mikor megvettük. Persze pótolni fogom a külső képeket, de ez már nem ugyanaz, hisz azóta gyarapodtunk egy bejárati ajtóval, új villanyóra szekrénnyel, ésatöbbi. Erre a hiányosságra ma döbbentünk rá, mikor Férjnek felfedtem a meglepiblogot. Hm, jó nagy leszúrást kaptam a szita agyam miatt... Grrr.
Tehát akkor a kiindulási állapotok belülről:
Így nézett ki a nagy szoba, amit mi nappalinak szánunk.
A cserépkályhának úgy örülök, hogy az elmondhatatlan :) Pici koromban Édesanyám minden téli estén fogta a paplanom, és az otthoni cserépkályhánál melengette meg. Alig várom, hogy újra átéljem ezt az érzést :)
A nappali ablakai. Bőven van még velük meló, mivel megtartjuk őket.
A konyhánk fala, kiindulási állapotban. A felettébb ízléses hengerfestést leszámítva azért érdemel külön fotót, mert ez a dög fal okozta a legtöbb szenvedést nekünk, de erről később értekezem. Elöljáróban annyit, hogy vályogfalat lambériázni NEM, és nem szabad, legalábbis úgy, ahogy ez volt megoldva, semmiképp...
Ez egy általam nagyon utált pontja volt a konyhának. Rossz helyen, rosszul. Le is vertem :)
Így indultunk... Lambéria, linóleum, egy kis doh, de boldogok voltunk :)
A fürdőszoba jelentette/jelenti a másik nagy kihívást. Ahogy először beléptem, éreztem, hogy az egész helység azért zokog, hogy végre megszépülhessen, és méltó legyen A Fürdőszoba névre, ezért Őt is én vehettem kezelésbe :)
Nem fűzök ehhez sem sokat, de nagyon élveztem a csempebontást :)
A többi képpel később érkezem, hogy ne lőjek el mindent egyszerre :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése