Mea culpa. . .

... mea maxima culpa...
Lesöpörtem a hamut a burámról, és szégyellem magam tovább. Ollllyan ciki, hogy csóri blogot így elhanyagoltam.
Meg tudom okolni, kéremszépen... Télire leálltunk a munkálatokkal, de úgy istenesen. Se lóvé, se meleg, minden ajtónyitáskor éreztem a Vakondtúrás neheztelő sugarait; ő is majd' meggebedett vala a -4 fokban, ami benne uralkodott. Hát kinek van így kedve dógzani?!

DE!
Új tavasz, új kezdet! A többszörösére hízott májam dagasztja keblem; befejeztem egy fő projektet :)
Egy előző bejegyzésben említést tettem egy bojler akcióról, miszerint fessünk befőttesüveges-polcokat a vízmelegítőre! Na, végülis a Mr. Pató életstílusnak előnyei is vannak; bőven van időd átgondolni a terveidet. Mivelhogy a spááájz egyik felét mosókonyha funkcióval láttuk el, ez a felezés abban is megnyilvánul, hogy a bojler témája a vízi világ lett, a kockásabroszos polcok helyett. Férj kitalálta, legyenek halak, gazok, meg víz, 'szt jóvan :)
Elkezdődött az ötletelős-gyűjtögetős időszak. Mivel nagy Vavyan Fable fan vagyok, evidens volt, hogy ha már hal, akkor Halkirálynő! Felkerestem az éterben Szerelem Melindát, aki a Halkirálynőt papírra alkotta. Áldását adta az ötletre, hogy felfessem a bojlerre a művének -gyenge- másolatát, és innentől gördültek az események :) Íme, egy feleség szabad kezet kap, és belekezd eddigi -szó szerint- legnagyobb festményébe:

Kezdésnek be kellett szereznem egy kék akril sprayt, ez ezer néhányszáz Forintba fájt.
Bojler a biztonságos talajon megcsiszol, majd lealapoz szép kékre.

Felkerült :)

Az összes fellelhető akrilfestékkel, csokival, és cigarettával (pfuj-pfuj) felszerelkezik.

Eszköztár :)

Miután a nagy és erős Férfiak fellógatták a bojlert árnyalni kezdi a vizet, és a tengerfeneket.

Gazokat fest.

Felkeni a Halkirálynő alapjait, és "mi lesz ebből, jaj mi lesz ebből?!" szörnyülködésbe kezd.

Elvarázsolódik, és az ecset már magától mozog :)

Alakul... :)

Halkirálynő születik :)

A kedvenc Medúzám :)

Kiegészült egy "bénahallal".. :)

Buborékok, imádom a buborékokat :)

Finish... Lakkozásra várva.

Szóval elkészült. Megsirattam... Az első "gyerekem" :) Valahogy nem is zavart, hogy két napot a tériszonyom társaságában egy kislétrán toporogva töltöttem. Az sem, hogy utána napokig a combom és hátsóbb részeim kaján izomláz gyötörte. Imádtam csinálni, bár nem vagyok elégedett, az sosem... :) Mit szóltok? Kipróbáljátok? ;)

Ígérem, újra rendszeresen jelentkezem a Vakondtúrás alakulásának részletivel. Már van miről értekeznem... :)

DIY! - Adventi "koszorú"

Sziasztok!

Egy pöppet eltérnék a felújítás témától. Vagyis ha belegondolok, akkor az egész lakásmizéria egy nagyon hosszú Advent. Várakozunk, készítjük a szívünk-lelkünk valami csodára. Az már más kérdés, hogy nem mindig szelíd szívvel, és nyugalomban telik ez a várakozás, de -azt hiszem- megéri. :)

Tegnap este rámtört a "meghalok, ha nem csinálhatok valamit" érzés, ezért csináltam egy Adventi koszorút. Szerettem volna kicsit eltérni a kör alakú verziótól. Mákomra minden volt itthon, amit hasznosíthattam. Tulajdonképpen a koszorú egy fillérbe sem került; a legtöbb alkotórész az egy évvel ezelőtti esküvői dekorhoz összevásárolt cuccokból állt össze.
Nézzük :)

Hozzávalók:

• Egy hosszúkás cipősdoboz fedele
• Pauszpapír
• Ilyen csavart háncs-szerű izé (majd mutatom :) )
• Arany akrilspray
• 4 db nagyobb teamécses
• Ezüst színű zsinór
• Zöld díszszalag
• Színespapír
• Ragasztópisztoly
• Fenyőágacskák az udvarból
• Száraz csipkebogyó
• Csillagánizs
• Fahéjrúd

Íme a hozzávalók

Első lépésként fogtam a cipősdoboz-fedelet, és lefújtam arany sprayfestékkel. Természetesen legelőször a kezem fújtam telibe, és még le sem mostam, ezért úgy nézek ki, mint valami űrből érkezett fura lény. Mondjuk az Aranytestű Asszony. ;)

Amíg az alap száradt, kivágtam a pauszpapírból akkora csíkokat, amik körbefogták a mécseseket. A papírokra fekete és arany akrillal számokat festettem, majd a mécsesek köré fogtam őket, és hátul tűzőgéppel fogattam össze.

A mécsesek így nagyon üresnek tűntek még, úgyhogy az ezüst zsinegből masnikat szenvedtem össze, amiket ragasztópisztollyal rögzítettem a pauszra.
Közben az alap megszáradt, úgyhogy beleragasztottam egy lapot, majd azt bevontam a zöld szalagból vágott csíkokkal.

Az alapot is túl üresnek ítéltem, ezért fehér akrilfestékkel hópihéket festettem a szélére, körös-körül.
A festék megszáradt, fejlámpát kaptam a buksimra, és a koromsötétben szitáló ködben kicsúszkáltam fenyőágakért. Miután a dögmagas fenyőkről lekommandóztam a megfelelő mennyiségű ágacskát, a kandallónál szárítottam őket, és ezzel párhuzamosan berongyoltam a konyhába, és minden használhatót összeszedtem.

A fenyőágak jól kiszáradtak, úgyhogy nekik estem a melegragasztóval, és körben felszerkesztettem őket a doboz szélére. A csavaros háncs-izéket méretre vágtam, és azokat is elhelyeztem. Néhány csipkebogyót, fahéjrudat, és csillagánizst is közbeszúrtam, és végül beleállítottam a mécseseket.
Íme a végeredmény:

:)

 

:)

 

A következő tervem, hogy elkészítem Levendulalány adventi koszorúját, és még többet, és majd jól megajándékozom a családot :)

Ja, ezt meg majd minden vasárnap felvisszük a Vakondtúrásba, és gyertyát gyújtunk a romhalmaz közepén. ;)

DIY! - Dobozkáim

Újabb pont a "mit is hozhat fel Férj a válóperes ügyvédnél okként" listán... :) Valószínűleg előkelő helyet kapna -az egyelőre még fiktív jegyzéken- a dobozmániám. Na de kérem! Egy doboz annyi mindenre jó! Tökéletes táptalaja a kreatívkodásnak; festhetünk rá, antikolhatjuk, égethetünk rá mintákat, és még pakolni is lehet bele.
Most épp a két szívemcsücskét hoztam el Nektek mutatóba.

Drága Nagypapám állatorvos volt, az Ő hagyatékából kallódott itt egy gyógyszergyáros fadoboz, hozzá méltatlan funkcióval: a Fiúk csavarokat tároltak benne. Hörr! Elkoboztam.
A szomszédunkban pedig valaha patika működött, gyanítom, hogy a másik fadoboz onnan került át, és régen egy patikaszerkény fiókja volt. Természetesen ő is a műhelyben sírdogált egy újabb, szebb élet reményében, olajos alkatrészekkel telitömve. Hörr kettő...

Mindkét ládika elég leharcolt állapotban leledzett, így volt velük egy kis melóm: az illesztéseket szögekkel erősítettem meg, majd jó alaposan megcsiszoltam őket. Íme:

Dobozka Egy:

A kiindulási állapot szögelés, csiszolás után.

 Egyeskét nem szerettem volna nagyon bolygatni, a színe és a kopottsága, a hibái fogtak meg. Ezért csak fekete akrilfestékkel felfrissítettem a feliratait, majd kapott két lakkréteget.

Ta-damm :)

Dobozka Kettő:

Imádom :)

Ketteskével kicsit többet molyoltam; a szögelgetés és csiszolás végeztével kapott egy réteg mahagóni színű vékonylazúrt, amit a teljes száradás előtt egy puha ronggyal visszatörölgettem a természetesebb hatás érdekében. (Sajnos a fázisfotókat nagy izgalmamban elfelejtettem :( ) Őt is két rétegben lakkoztam. Ketteske még nem készült el teljesen, épp bútorgomb vásárlás előtt állok; egy sima natúr fa bútorgombot képzeltem el rá, amit valami kis festéssel teszek majd egyedibbé. Ha elérte a végleges állapotot, megmutatom ;)

Ők kincsszámba mennek nálam :) A Phylaxiás dobozka a Fürdőben kap majd helyet; a különlegesebb fürdősókat, -olajokat, szappanokat tartjuk majd benne.
A Herb. Absynth pedig a Konyha dísze lesz.

Persze Férj morog, merthogy szerinte raktárt tervezek csinálni a lakásból. Hehe, majd meglátja...!

ÉÉÉS, megvan a következő nagyszabású projekt: tegnap Életem Megrontója Párja feltette a Nagy Kérdést:
"Mit szólnál, ha az ebédlőt megcsinálnád olyan sabbisikkesre?" :D
Tudja, hogy rajongom a kopottas sikket, ezért miután meg bírtam szólalni a röhögéstől (olyan sabbisikk vagymi..), lenyomtam Neki egy spontán szerelmi vallomást. Na, nekem van a legjobb Férjem... :)

Fürdőszoba - part two :)

Sziasztok!
Először is ezerbocs, rengeteg dolgunk volt, ezért hanyagoltam el a blogot  nem tudtam posztot írni.

Pár fényévvel ezelőtt, az előző bejegyzésben ott hagytam abba a fürdőszoba kicsit sem egyszerű alakulásának történetét, hogy sikerült a Fiúknak megfelelő ajtót találni.
E mozzanat után nem sokkal következett a csempézés időszaka, ami valamilyen szinten még mindig tart, mivel csak apránként tudunk beszerezni dolgokat, ezért egy mosdólábon (illetve az ahhoz szükséges Ytongokon) függ épp a padlózásunk.

Közérdekű közlemény: Férj a lelkemre kötötte, hogy azokban a bejegyzésekben, ahol a csempézésről írok, netán még képet is mutatok Nektek, meséljem el, hogy a csempe azért nem áll derékszögben, valamint néhány helyen azért nem egyenes (HOL nem egyenes, Életem?!), mert a vályogfal eléggé girbegurba (mellesleg én ezt rajongom a Házban), és óriási ragasztómennyiséget zabálna, aminek finanszírozásába a pénztárcánk beleszólt.

Közérdekű közlemény letudva, most az egyéni vélemény következik: ENNYIRE büszke vagyok a Férjre. Félretéve az "én semmit nem csinálhatok ebben a házban" hisztim meggyőződésem, be kell ismernem: tényleg Ő csinálja a munka érdemi részét. Tökegyedül, konok marha módjára, de nagyon ügyesen :) Élmény látni, ahogy a leendő otthonunk alakul a két keze alatt ;)

Na, csempézzünk! Bevásároltunk mindent, ami kellhet, és Férj neki is látott a dolgoknak. Azért, hogy a pontagyammal én is fel tudjam fogni a dolgokat, összecsapott nekem egy vázlatot a leendő Fürdőszobánkról:

Hello Fürdő :)

Sárga vonalakkal a csempéket jelölte. Megpróbáltuk úgy tervezni az egészet, hogy csak a legszükségesebb felületekre tegyünk hidegburkolatot, így tágítva kicsit a teret.
A színekben már ez elejétől fogva egyetértettünk (kösz Istenem!); a mi világunk a barnás-bézses színekkel teljesedhet ki. Kávébarna, és bézs csempét választottunk, a felrakásnál pedig az alul barna-felül bézs varia jött be leginkább. Így alakult:

Apa kezdődik :)

Ez a toálett mögötti fal :)

A fürdőkád fala.

A kádtöltő helye :)

...Eközben a mosókonyhában :)

Szeretem...

Nem is mutat olyan rosszul, nem?
Itt merült fel a "miért vagy olyan alacsony/miért vagy olyan magas" kérdéskör. Kinéztünk egy Ikeás polcot, még a kezdetek kezdetén. Elterveztük, hogy kivesszük az üvegpolcot a keretből, és vágunk bele egy tükörlapot, ez kap majd helyet a mosdó fölött. Persze a polc méretét nem néztük (itt derül ki, hogy még meg sem vettük, háhá!). Miután a neten megkerestük, mekkora is, Férj elkezdett agyalni, hogy túl kicsi, merthogy akkor Ő borotválkozásnál nem látja magát, én meg sminkelésnél szintén nem (Höhö, mintha úgy általában borotválkozna...). Na mindegy, lényeg, hogy az Ő homloka és az én állam között van vagy ötven centi különbség. Én ismét felajánlottam a darabolós megoldást; levághatunk a lábából, de Ő erre összeveszett velem, és megcsinálta az ominózus polc helyét. Most már csak azért imádkozom, hogy az Ikea ne pont akkor vonja ki a forgalomból a polcunkat, mikor végre meg tudnánk venni. Kedves Ikea, ne csessz ki velünk...

A polc.

A helye :)

A mosdót is kinéztük már ötezer éve, és mindig megsimogatom, ha a Praktikerben járunk. Itt a második kívánságom: Kedves Praktiker, Te is gondolj ránk: áruld csak sokáig a mosdókagylónkat, épp addig, amíg jut rá egy kicsi :)

Ő a mosdó :)

Szóval most így állunk; csempézés kész, az épített mosdóláb kivételével. Ha a mosdóláb elkészül, mehet be a kád, valamint nekiállhatunk padlózni is.
Ja!
A fürdőkád falán van egy kis csempézett rész, ami nem fog látszani a kád miatt. Ma tevékenykedés közben jött az ötlet: írjunk egy üzenetet az utókornak! Elképzeltem, hogy ha mi már nem leszünk, és úgy alakul, hogy valaki más megveszi a Vakondtúrást, és ugyanabba a tortúrába kezd, amibe mi... Mikor bemegy a fürdőszobába, és ugyanúgy lefikázza a csempét, ahogy mi az előzőt (persze ez nem fordulhat elő, mert ez a csempe szép), és szétveri az egészet, akkor majd meglátja a sok évvel (remélhetőleg kb. kétszázzal) korábban írt üzenetünket, és majd vagy jól hülyének néz bennünket, vagy ugyanolyan hülye mint mi, és akkor örülni fog :) Íme a felettébb elmés és romantikus egy sorunk:

:) Nagybanlátszik.

Az időkapszulába majd irodalmibban fogalmazok... :)
Holnap jelentkezem, de ígérem; a Fürdőt most kicsit hanyagolom ;)

Szépen sorban - A Fürdőszoba

Jelenleg tele a bugyrom a fürdőszobával... Elegem van, utálom! Na jó, nem... Ugyanolyan gyermekien szerelmes vagyok belé, mint eddig, csak unom, hogy nem akar kialakulni!
Majdhogynem a lakás legkisebb helyisége, de tényleg egy zsarnok. Szerintem él, lélegzik, és szívat bennünket. Bár ha mélyebben belefilózom a dolgokba, akkor megértem; egész eddig annyira elhanyagolták, és olyan hozzá méltatlan külsővel kellett léteznie, hogy -szerinte- jogosan elvárja, hogy a legtöbb pénzt rá költsük. Oké, kezdek belehülyülni a fürdőügyletbe...

Az úgy volt, hogy első alkalommal a Férj bezuhant a Fürdőbe. Szó szerint. Merthogy egy baziértelmetlen buktatólépcsőt kreáltak az ajtó elé, ami túl kicsi ahhoz, hogy észrevedd és emlékezz rá, de épp elég méretes ahhoz, hogy minden pisilést egy balesetin töltött órácska kövessen... A sokadik pofáraesés után kijelentettük: a lépcsőnek mennie kell! Ment :)

Egy előző bejegyzésben mutattam pár képet a Fürdő alapállapotáról, ehhez viszonyíthatunk.

Voltak a felújításra vonatkozó dolgok, amit konkrétan tudtunk, és vannak, amelyek még most is formálódnak.
Ami tuti volt, hogy a szaniterek repülnek a gödörbe, rászorulókhoz, vagy mindegy hová, csak el innen. Nem szeretném megsérteni senki ízlésvilágát, valamint biztosan túl konzervatív és gyöpös vagyok, de a fürdőszobai kerámiák nekem mindig fehérek voltak, és azok is maradnak. Persze mutathat egy színezett szaniter extrém szépen egy hozzáillő enteriőrben, na de kérem, a mi esetünkben ez nagyon nem így volt... Bár... Ha visszagondolok, gyönyörűen összehangolták a (babafos) homokszínű mosdót, toalettet, és fürdőkádat. Brr, a lényeg, hogy ezek is kikerültek.
A csempékkel és a padlóval megint eljátszottunk egy ideig, ez mondjuk köszönhető a Férj és az én nézeteim jelentős eltérésének is.

Férj szerint nem kell mindent gépesíteni, és "30 évvel ezelőtt még kézzel verték le a csempét", továbbá "a kompresszor sokat fogyaszt"...
Én azon az állásponton vagyok, hogy ha egy gép nem hátráltat, hanem segít, időt- és energiát spórol, akkor miért is ne?!

De egy jó asszony aláveti magát ura és parancsolója akaratának ;) Nekiálltam vésővel és kalapáccsal bontani a csempét, ami tökjó buli! Kivéve, ha az a csempe 15 centi vastag ragasztóval van a falra szerkesztve. Természetesen a padlóval is hasonló volt a helyzet, csak ott még rosszabb :) Na, de hogy ne kalandozzak el nagyon... Bontottam a csempét, mint a kisangyal, talicskáztam a törmeléket a gödörbe, és közben képzeletbeli tükrömben a "We Can Do It" mozgalom muszklis, fejkendős hölgyének arca mosolygott vissza rám. (Persze a valóságban semmi muszkli, és fejkendő, csak egy csatakos, kócos, és szitkozódós én voltam.)

Egészen addig profi segédmunkásokat megszégyenítő módon romboltam a fürdőt, míg el nem bíztam magam, és egy talicskakiborítás alkalmával túlságosan bele nem merültem a "jaj-de-menő-vagyok" fantáziaképbe. Az eredmény:

A lakásfelújítás első áldozata...

Szóval annyira belemélyedtem saját magam önmagam előtti ajnározásába, hogy reccs: a talicska kicsavarta az egyik ujjam :) Hű, dőlt ám a vér, de nem sírtam :D A balesetből több konzekvenciát is sikerült levonnom:

1. Mégsem vagyok olyan menő.
2. Műkörömmel (pláne hosszúval) nem érdemes segédmunkát végezni.
3. Vagy a kompresszor jön a cuki kis vésőfejével, vagy én megyek.

Itt tartottam, és azért még tettem néhány kísérletet a humán erővel történő bontásra, de a talicskától egy életre nekiálltam frászolni...

Bontunk-bontunk!

Hanem mikor már a padlólap is feltöretett vala, és észrevettük, hogy örökre odagyógyult ragasztókupacok tarkítják az alapot, akkor egyszercsak hopp: Férj eltűnt, majd öt perc múlva megjelent békésen maga után vezetgetve a kompresszort, "meghoztam, véss csak ezzel" sóhajtozással. Itt megjegyzem, másfél óra alatt tükörsimára taroltam a padlót, és nem is dobta meg az áramfogyasztást. De ugye a jó asszony.... ;)

A bontási folyamat végeztével kaptunk egy tökéletesen üres betonkockát, afféle "tiszta lap"-ként. Ebben az időben kellett eldöntenünk, ugyan milyen is legyen az egész. Nagyjából itt akadtunk rá az óccsó csempére, amiből bespájzoltuk a fürdő részét is. Ja, és ta-damm, itt a padlólapunk:

Érzed a bőrhatást? :)

Eközben, a párhuzamosan futó "Nagynéni felújít" projektből örököltünk egy fürdőkádat.

Éljen az optimizmus :)

Szóval így álltunk akkor:

És még egy fürdőajtóval is gyarapodtunk, amit A Két Pasas (Édesapám és Férj) egyedül szerzett be. Természetesen rosszat vettek... (Itt suttognám a Fiúkat vásárolni küldő asszonykáknak: figyelmeztessétek őket, hogy figyeljék a nyílási irányt! ;) )

Ta-damm, íme a jó irányba nyíló ajtó ;)

Ezután kezdődött a csempézés, ötletelés, vitatkozás amiről a következő posztban értekezem.
Dióhéjban: deszép-csempe, nem-fér-be-a-kád, bontsuk-vissza, kicsi-a-polc, minek-neked-ennyi-doboz, csinálj-amit-akarsz, miért-vagy-ilyen-magas, miért-vagy-ilyen-alacsony... A teljes sztorival holnap érkezem :)