Célok, elképzelések, veszekedések :)

Mikor belekezdtünk a felújításba, egy dolgot tudtunk biztosan: marha kevés pénzünk van rá a büdzsénk meglehetősen alacsony. Ebből következett az elhatározás, hogy amit tudunk, mi magunk csinálunk meg.
Volt pár dolog, amit azonnal láttunk, és fel tudtunk firkantani az "Előnyök és hátrányok" című képzeletbeli listára:

1. Férj 195 cm magasra nőtt, a két leginkább használandó ajtó magassága pedig 175- és 180 cm között mozgott - egy pont a Hátrányok csapatának, és a Megoldandó Problémák Team-nek: vagy a Férj lábából vágunk le 25 centit, vagy ajtót kell magasítanunk...
2. Az udvarban ráakadtunk egy kiszáradt, feltöltésre váró szennyvízgödörre (ez a pöcegödör elit megfogalmazása, ugye? :D) - az Előnyök felzárkóztak; nem kell konténert rendelnünk, sittet hordatnunk csillagászati összegekért. Juhé :)
3. Minden, értsd MINDEN villanyvezetéket ki kell cserélnünk a házban. Öröm az ürömben: Férj villanyszerelő :) Csak kíváncsiságból utánanéztem pár munkadíjnak; rengeteget spóroltunk.
4. A vízzel hasonló volt a helyzet: ezer éves vízcsövek, rengeteg hibalehetőséggel: érdekes home made megoldásként a földben futó víz- és szennyvízcsövek a ház körül kb. plusz 10 méteres vonalon kanyarogtak.- Csere...
5. Én is felkerültem a Hátrányok, valamint a Nehezítő Körülmények listájára (dobogós helyre...), mert rá kellett döbbennem: ez a felújítás nem az a felújítás, ahol kifestünk, bepakolászunk, felaggatunk néhány dekorelemet a falakra, és már virítunk is a Lakáskultúra címlapján... Eleinte még jól viseltem a felismerést, de mikor a Ház csak távolodott a ház formától, már idegbetegként mantráztam magam elé a legelején kitalált falszíneket: alpesifűzöld-csokibarna-tejeskávé-hófehér... alpesifűzöld-csokibarna-tejeskávé-hófehér... 

Eközben felmértük a lehetőségeinket. Van Lesz egy előszobánk (ami régen lakószoba volt, ez eredményezte, hogy kell egy bejárati ajtó is), rendelkezünk egy nagy méretű szobával, valamint egy kisebbel, egy pici közlekedővel, fürdőszobával (már ha lehetett annak nevezni), konyhával, és kamrával (amit én ízesen csak Spááájznak szólítok magunk között). Itt egy kicsit megrekedtünk; nekünk nappalira van szükségünk, nappali kell! De akkor hol alszunk? A másik szobában. Oké, de hol eszünk? Azt is a másik szobában. Hm... Ekkor jött egy ötlet; osszuk ketté a kisebb szobát. Ezt csűrtük-csavartuk, és kitaláltunk egy fix paravános megoldást, ami még dekorációként is mutat majd: a kis szobát félbeválasztjuk egy DIY paravánnal (tetőléc, és molinó kombó, kicsit keleties stílusban), így kapunk egy hálófülkét, és egy étkezőt is. Háhá! Egy probléma kipipálva. Nem túl gyermekbarát elrendezés, de úgy tervezzük, hogy ha egyszer is felnövünk egy gyerekhez, majd a kisszobát "áldozzuk" be :)
Szóval a nagy vonalakban történő "tervezés" után nekiállhattunk a tényleges munkának:
Férj elkezdte magasítani az első alacsony ajtót:

Itt még minden rendben volt...

Aztán mikor cirka két óra téglafűrészelés után elkezdhettük volna az érdemi munkát, BUMM! A fal gondolt egyet:

... és ledőlt :D Szerencsére még eléggé az elején tartottunk a melónak, ezért egy-egy cifra káromkodás után jól kiröhögtük magunkat. Természetesen az ajtó gyönyörűszépen meg lett magasítva, erről a képet később pótolom :)

Volt egy másik ajtónk is, ami még ennél is alacsonyabbra volt alkotva (hát hobbitok éltek itt?!). Életem Édes Megrontója vakmerő módon neki is állt volna ennek is. De én -bár maximálisan támogatom, és bízom a képességeiben- elővettem a Hisztéria nevezetű atombombát... Tudni illik a másik ajtó egy tartófalon volt. Lelki szemeim előtt pergett a jelenet, miszerint az egész ház gondol egyet, hogy mi mégsem vagyunk egymáshoz valók, és ránk omlik... Ezen a ponton hívtuk az első szakit. Jó ajánlásai voltak, bár tény, hogy nem törekedett a napi 110%-ra.. Ettől függetlenül szépen megcsinálta az ajtót, anyagiakban meg egyenesen baráti volt.
Ebből:

Készítette nekünk ezt:

Miközben a kőművesünk dolgozott, a Zuram is dolgozott, ezért rám hárult a feladat, hogy a jómunkásembert szórakoztassam. Ennek keretein belül békésen szunyókáltam egy széken, mikor arra ébredtem, hogy BUMM! Hm, milyen ismerős hangok... A magasítás közben egy halom tégla esett le az "égből", és láss csodát; felkukkanthattunk a padlásra... Tehát a plafonunk az egész házban a padlás padlódeszkáiból áll. Fincsi :) Na de lényeg, hogy a tartófalas ajtó is biztonságosan meg lett magasítva, tehát örültünk, mint két kölyök :)

A következőkben fürdőszobás szerencsétlenkedéseimmel érkezem... Tsók :)