Szépen sorban; A Konyha

Azt hiszem, a függőséget okozó kis DIY projectjeimmel párhuzamosan nem ártana pár szót/posztot áldozni a fő témára, a lakásfelújítása is :)
A Konyha jó nagy fejtörést, álmatlan éjszakákat, és sok stresszt okozott nekünk. Ahogy egy régebbi bejegyzésben írtam; vályogfalat nem tanácsos lambériázni. Ezt is tapasztalatból tanultuk meg. Fogtam a páájszert, 'szt nekiálltam lebontani a lambériát a konyhából. Itt következett a meglepetés:


Surprise... :/ :)

Bár a képen ez nem látszik tökéletesen, a fal szinte tocsogott a víztől... A lambéria tökéletesen elzárt minden szellőzési lehetőséget. A konyha a ház udvar felőli utolsó pontja. Kívülről gyönyörű, betonkemény, cementes vakolat fedte. Férj leverte, és alapig (mit alapig?! nincs is alapunk...) leásott egy jó nagy gödröt, ezzel is elősegítve a szellőzést-száradást. E tájban tartottunk a nyár legszárazabb időszakánál, aminek nagyon örültünk. Hehe, ezután jött a rengeteg eső... Járhattunk mi esőűző táncot, könyöröghettünk, de csak nem hagyta abba, ezzel jól megnyújtva a száradás idejét. Azért szép lassan látszott az eredmény: a sötét, nedves falak szépen világosodtak. Elhívtunk egy kőművest, aki sok tanáccsal látott el bennünket. Létezik egy Vaporex nevezetű vakolatadalék, itt ajánlanám a "vályogosok" figyelmébe: a vakolóanyagot felhabosítja, és ezzel egy olyan felületet képezhetünk, ami jól szellőzik, és gátolja a penészedést-vizesedést. Tehát bevásároltunk a vakoláshoz, és el is kezdődött a munka. Első lépésként a frissen felfedezett mókus-, vagy ürge-, vagy elefántlyukat be kellett tömíteni (még diót is találtunk benne...), aztán az egész falfelületet újranádazni, hogy tapadjon a vakolat. Ezek után következett az érdemi rész: a göcsörtös falak szép lassacskán újra egyenessé váltak Férj jóvoltából.
Mikor teljesen megszáradt a friss vakolat, rátaláltunk egy akciós csempére. Illetve többre, de természetesen ez sem ment olyan gördülékenyen, mint szerettem volna. A Praktiker webshopjában találtunk egy konyhacsempét elég baráti áron, el is bumliztunk érte. A boltban persze beintettek; ez a termék nem tudják, miért került fel a honlapra, mert amúgy nincs is... De tudnak helyette ajánlani egyet, ami szinte ugyanolyan, csak ezeröccázzal drágább... Hehe, megköszöntem, és nem vettük meg. Viszont a gombot persze beszereztem a kabáthoz; már hónapokkal ezelőtt kinéztem náluk egy konyhadekort, ami kellett (Férj meg is szenvedett a felrakásával)... Hurrá, csempénk nincs, de dekorunk már van.
Az áruházas csalódás után felfedeztük a Raab Karcher építők boltját, amit mindenkinek meleg szívvel ajánlok: nagyon kedves, segítőkész eladógárda, jó minőség, és megfizethető árak. Itt akadtunk rá arra a csempearzenálra, amire vágytunk.
Hosszas nézelődés után megtaláltuk A Csempét. Most figyeljetek: 825, azaz nyolcszázhuszonöt Forint/ négyzetméter áron! És láss csodát: tökéletesen harmonizált az előzetesen beszerzett dekorral mind színben, mind méretben. A konyhához azonnal be is vásároltunk belőle, majd eldöntöttük, hogy a fürdőszobában is ezt a csempét fogjuk használni, így másnap reggel nyitáskor már ott csorgattam a nyálam ;)
A földöntúli boldogságérzethez még az is hozzásegített, hogy az olcsó csempe miatt megengedhettünk magunknak a fürdőbe egy kicsivel drágább padlólapot, így még egy régi vágyam teljesült: a bőrhatás :)
A konyha csempézése kész, már csak a padlóvásárlás van vissza. Na meg a bútorépítés, a festés, ésatöbbi :)
Hm, bútor... Nem szerettünk volna konyhabútort venni, ezért kitaláltuk, hogy bontott téglából építjük a pult lábait, kis alsó szekrényeket kialakítva. Valamint a kis hely miatt csak egy faliszekrény lesz a mindennap használt tányéraknak-poharaknak, a többi dolog nyitott polcokon kap majd helyet. Ezzel lehet, hogy majd jól megszenvedek, hiszen egy kis por, egy kis "konyhagőz" biztos mindig rakódik majd a polcok lakóira, de sebaj, megbarátkozom a gyakori mosogatással/takarítással, és az igazi vidéki konyha fíling is megvalósul.
Végezetül mutatok pár képet a konyha csempézéséről :)