2011. november 18., péntek

DIY! - Adventi "koszorú"

Sziasztok!

Egy pöppet eltérnék a felújítás témától. Vagyis ha belegondolok, akkor az egész lakásmizéria egy nagyon hosszú Advent. Várakozunk, készítjük a szívünk-lelkünk valami csodára. Az már más kérdés, hogy nem mindig szelíd szívvel, és nyugalomban telik ez a várakozás, de -azt hiszem- megéri. :)

Tegnap este rámtört a "meghalok, ha nem csinálhatok valamit" érzés, ezért csináltam egy Adventi koszorút. Szerettem volna kicsit eltérni a kör alakú verziótól. Mákomra minden volt itthon, amit hasznosíthattam. Tulajdonképpen a koszorú egy fillérbe sem került; a legtöbb alkotórész az egy évvel ezelőtti esküvői dekorhoz összevásárolt cuccokból állt össze.
Nézzük :)

Hozzávalók:
  • Egy hosszúkás cipősdoboz fedele
  • Pauszpapír
  • Ilyen csavart háncs-szerű izé (majd mutatom :) )
  • Arany akrilspray
  • 4 db nagyobb teamécses
  • Ezüst színű zsinór
  • Zöld díszszalag
  • Színespapír
  • Ragasztópisztoly
  • Fenyőágacskák az udvarból
  • Száraz csipkebogyó
  • Csillagánizs
  • Fahéjrúd

Íme a hozzávalók

Első lépésként fogtam a cipősdoboz-fedelet, és lefújtam arany sprayfestékkel. Természetesen legelőször a kezem fújtam telibe, és még le sem mostam, ezért úgy nézek ki, mint valami űrből érkezett fura lény. Mondjuk az Aranytestű Asszony. ;)


Amíg az alap száradt, kivágtam a pauszpapírból akkora csíkokat, amik körbefogták a mécseseket. A papírokra fekete és arany akrillal számokat festettem, majd a mécsesek köré fogtam őket, és hátul tűzőgéppel fogattam össze.




A mécsesek így nagyon üresnek tűntek még, úgyhogy az ezüst zsinegből masnikat szenvedtem össze, amiket ragasztópisztollyal rögzítettem a pauszra.
Közben az alap megszáradt, úgyhogy beleragasztottam egy lapot, majd azt bevontam a zöld szalagból vágott csíkokkal.

Az alapot is túl üresnek ítéltem, ezért fehér akrilfestékkel hópihéket festettem a szélére, körös-körül.
A festék megszáradt, fejlámpát kaptam a buksimra, és a koromsötétben szitáló ködben kicsúszkáltam fenyőágakért. Miután a dögmagas fenyőkről lekommandóztam a megfelelő mennyiségű ágacskát, a kandallónál szárítottam őket, és ezzel párhuzamosan berongyoltam a konyhába, és minden használhatót összeszedtem.

A fenyőágak jól kiszáradtak, úgyhogy nekik estem a melegragasztóval, és körben felszerkesztettem őket a doboz szélére. A csavaros háncs-izéket méretre vágtam, és azokat is elhelyeztem. Néhány csipkebogyót, fahéjrudat, és csillagánizst is közbeszúrtam, és végül beleállítottam a mécseseket.
Íme a végeredmény:
:) 
:) 

A következő tervem, hogy elkészítem Levendulalány adventi koszorúját, és még többet, és majd jól megajándékozom a családot :)

Ja, ezt meg majd minden vasárnap felvisszük a Vakondtúrásba, és gyertyát gyújtunk a romhalmaz közepén. ;)

2011. november 17., csütörtök

DIY! - Dobozkáim

Újabb pont a "mit is hozhat fel Férj a válóperes ügyvédnél okként" listán... :) Valószínűleg előkelő helyet kapna -az egyelőre még fiktív jegyzéken- a dobozmániám. Na de kérem! Egy doboz annyi mindenre jó! Tökéletes táptalaja a kreatívkodásnak; festhetünk rá, antikolhatjuk, égethetünk rá mintákat, és még pakolni is lehet bele.
Most épp a két szívemcsücskét hoztam el Nektek mutatóba.

Drága Nagypapám állatorvos volt, az Ő hagyatékából kallódott itt egy gyógyszergyáros fadoboz, hozzá méltatlan funkcióval: a Fiúk csavarokat tároltak benne. Hörr! Elkoboztam.
A szomszédunkban pedig valaha patika működött, gyanítom, hogy a másik fadoboz onnan került át, és régen egy patikaszerkény fiókja volt. Természetesen ő is a műhelyben sírdogált egy újabb, szebb élet reményében, olajos alkatrészekkel telitömve. Hörr kettő...

Mindkét ládika elég leharcolt állapotban leledzett, így volt velük egy kis melóm: az illesztéseket szögekkel erősítettem meg, majd jó alaposan megcsiszoltam őket. Íme:

Dobozka Egy:
A kiindulási állapot szögelés, csiszolás után.
 Egyeskét nem szerettem volna nagyon bolygatni, a színe és a kopottsága, a hibái fogtak meg. Ezért csak fekete akrilfestékkel felfrissítettem a feliratait, majd kapott két lakkréteget.
Ta-damm :)

Dobozka Kettő:
Imádom :)
Ketteskével kicsit többet molyoltam; a szögelgetés és csiszolás végeztével kapott egy réteg mahagóni színű vékonylazúrt, amit a teljes száradás előtt egy puha ronggyal visszatörölgettem a természetesebb hatás érdekében. (Sajnos a fázisfotókat nagy izgalmamban elfelejtettem :( ) Őt is két rétegben lakkoztam. Ketteske még nem készült el teljesen, épp bútorgomb vásárlás előtt állok; egy sima natúr fa bútorgombot képzeltem el rá, amit valami kis festéssel teszek majd egyedibbé. Ha elérte a végleges állapotot, megmutatom ;)

Ők kincsszámba mennek nálam :) A Phylaxiás dobozka a Fürdőben kap majd helyet; a különlegesebb fürdősókat, -olajokat, szappanokat tartjuk majd benne.
A Herb. Absynth pedig a Konyha dísze lesz.

Persze Férj morog, merthogy szerinte raktárt tervezek csinálni a lakásból. Hehe, majd meglátja...!

ÉÉÉS, megvan a következő nagyszabású projekt: tegnap Életem Megrontója Párja feltette a Nagy Kérdést:
"Mit szólnál, ha az ebédlőt megcsinálnád olyan sabbisikkesre?" :D
Tudja, hogy rajongom a kopottas sikket, ezért miután meg bírtam szólalni a röhögéstől (olyan sabbisikk vagymi..), lenyomtam Neki egy spontán szerelmi vallomást. Na, nekem van a legjobb Férjem... :)

2011. november 15., kedd

Fürdőszoba - part two :)

Sziasztok!
Először is ezerbocs, rengeteg dolgunk volt, ezért hanyagoltam el a blogot  nem tudtam posztot írni.

Pár fényévvel ezelőtt, az előző bejegyzésben ott hagytam abba a fürdőszoba kicsit sem egyszerű alakulásának történetét, hogy sikerült a Fiúknak megfelelő ajtót találni.
E mozzanat után nem sokkal következett a csempézés időszaka, ami valamilyen szinten még mindig tart, mivel csak apránként tudunk beszerezni dolgokat, ezért egy mosdólábon (illetve az ahhoz szükséges Ytongokon) függ épp a padlózásunk.

Közérdekű közlemény: Férj a lelkemre kötötte, hogy azokban a bejegyzésekben, ahol a csempézésről írok, netán még képet is mutatok Nektek, meséljem el, hogy a csempe azért nem áll derékszögben, valamint néhány helyen azért nem egyenes (HOL nem egyenes, Életem?!), mert a vályogfal eléggé girbegurba (mellesleg én ezt rajongom a Házban), és óriási ragasztómennyiséget zabálna, aminek finanszírozásába a pénztárcánk beleszólt.

Közérdekű közlemény letudva, most az egyéni vélemény következik: ENNYIRE büszke vagyok a Férjre. Félretéve az "én semmit nem csinálhatok ebben a házban" hisztim meggyőződésem, be kell ismernem: tényleg Ő csinálja a munka érdemi részét. Tökegyedül, konok marha módjára, de nagyon ügyesen :) Élmény látni, ahogy a leendő otthonunk alakul a két keze alatt ;)

Na, csempézzünk! Bevásároltunk mindent, ami kellhet, és Férj neki is látott a dolgoknak. Azért, hogy a pontagyammal én is fel tudjam fogni a dolgokat, összecsapott nekem egy vázlatot a leendő Fürdőszobánkról:
Hello Fürdő :)
Sárga vonalakkal a csempéket jelölte. Megpróbáltuk úgy tervezni az egészet, hogy csak a legszükségesebb felületekre tegyünk hidegburkolatot, így tágítva kicsit a teret.
A színekben már ez elejétől fogva egyetértettünk (kösz Istenem!); a mi világunk a barnás-bézses színekkel teljesedhet ki. Kávébarna, és bézs csempét választottunk, a felrakásnál pedig az alul barna-felül bézs varia jött be leginkább. Így alakult:
Apa kezdődik :)
Ez a toálett mögötti fal :)
A fürdőkád fala.
A kádtöltő helye :)
...Eközben a mosókonyhában :)
Szeretem...
Nem is mutat olyan rosszul, nem?
Itt merült fel a "miért vagy olyan alacsony/miért vagy olyan magas" kérdéskör. Kinéztünk egy Ikeás polcot, még a kezdetek kezdetén. Elterveztük, hogy kivesszük az üvegpolcot a keretből, és vágunk bele egy tükörlapot, ez kap majd helyet a mosdó fölött. Persze a polc méretét nem néztük (itt derül ki, hogy még meg sem vettük, háhá!). Miután a neten megkerestük, mekkora is, Férj elkezdett agyalni, hogy túl kicsi, merthogy akkor Ő borotválkozásnál nem látja magát, én meg sminkelésnél szintén nem (Höhö, mintha úgy általában borotválkozna...). Na mindegy, lényeg, hogy az Ő homloka és az én állam között van vagy ötven centi különbség. Én ismét felajánlottam a darabolós megoldást; levághatunk a lábából, de Ő erre összeveszett velem, és megcsinálta az ominózus polc helyét. Most már csak azért imádkozom, hogy az Ikea ne pont akkor vonja ki a forgalomból a polcunkat, mikor végre meg tudnánk venni. Kedves Ikea, ne csessz ki velünk...
A polc.

A helye :)
A mosdót is kinéztük már ötezer éve, és mindig megsimogatom, ha a Praktikerben járunk. Itt a második kívánságom: Kedves Praktiker, Te is gondolj ránk: áruld csak sokáig a mosdókagylónkat, épp addig, amíg jut rá egy kicsi :)
Ő a mosdó :)
Szóval most így állunk; csempézés kész, az épített mosdóláb kivételével. Ha a mosdóláb elkészül, mehet be a kád, valamint nekiállhatunk padlózni is.
Ja!
A fürdőkád falán van egy kis csempézett rész, ami nem fog látszani a kád miatt. Ma tevékenykedés közben jött az ötlet: írjunk egy üzenetet az utókornak! Elképzeltem, hogy ha mi már nem leszünk, és úgy alakul, hogy valaki más megveszi a Vakondtúrást, és ugyanabba a tortúrába kezd, amibe mi... Mikor bemegy a fürdőszobába, és ugyanúgy lefikázza a csempét, ahogy mi az előzőt (persze ez nem fordulhat elő, mert ez a csempe szép), és szétveri az egészet, akkor majd meglátja a sok évvel (remélhetőleg kb. kétszázzal) korábban írt üzenetünket, és majd vagy jól hülyének néz bennünket, vagy ugyanolyan hülye mint mi, és akkor örülni fog :) Íme a felettébb elmés és romantikus egy sorunk:
:) Nagybanlátszik.
Az időkapszulába majd irodalmibban fogalmazok... :)
Holnap jelentkezem, de ígérem; a Fürdőt most kicsit hanyagolom ;)

2011. november 9., szerda

Szépen sorban - A Fürdőszoba

Jelenleg tele a bugyrom a fürdőszobával... Elegem van, utálom! Na jó, nem... Ugyanolyan gyermekien szerelmes vagyok belé, mint eddig, csak unom, hogy nem akar kialakulni!
Majdhogynem a lakás legkisebb helyisége, de tényleg egy zsarnok. Szerintem él, lélegzik, és szívat bennünket. Bár ha mélyebben belefilózom a dolgokba, akkor megértem; egész eddig annyira elhanyagolták, és olyan hozzá méltatlan külsővel kellett léteznie, hogy -szerinte- jogosan elvárja, hogy a legtöbb pénzt rá költsük. Oké, kezdek belehülyülni a fürdőügyletbe...

Az úgy volt, hogy első alkalommal a Férj bezuhant a Fürdőbe. Szó szerint. Merthogy egy baziértelmetlen buktatólépcsőt kreáltak az ajtó elé, ami túl kicsi ahhoz, hogy észrevedd és emlékezz rá, de épp elég méretes ahhoz, hogy minden pisilést egy balesetin töltött órácska kövessen... A sokadik pofáraesés után kijelentettük: a lépcsőnek mennie kell! Ment :)

Egy előző bejegyzésben mutattam pár képet a Fürdő alapállapotáról, ehhez viszonyíthatunk.

Voltak a felújításra vonatkozó dolgok, amit konkrétan tudtunk, és vannak, amelyek még most is formálódnak.
Ami tuti volt, hogy a szaniterek repülnek a gödörbe, rászorulókhoz, vagy mindegy hová, csak el innen. Nem szeretném megsérteni senki ízlésvilágát, valamint biztosan túl konzervatív és gyöpös vagyok, de a fürdőszobai kerámiák nekem mindig fehérek voltak, és azok is maradnak. Persze mutathat egy színezett szaniter extrém szépen egy hozzáillő enteriőrben, na de kérem, a mi esetünkben ez nagyon nem így volt... Bár... Ha visszagondolok, gyönyörűen összehangolták a (babafos) homokszínű mosdót, toalettet, és fürdőkádat. Brr, a lényeg, hogy ezek is kikerültek.
A csempékkel és a padlóval megint eljátszottunk egy ideig, ez mondjuk köszönhető a Férj és az én nézeteim jelentős eltérésének is.

Férj szerint nem kell mindent gépesíteni, és "30 évvel ezelőtt még kézzel verték le a csempét", továbbá "a kompresszor sokat fogyaszt"...
Én azon az állásponton vagyok, hogy ha egy gép nem hátráltat, hanem segít, időt- és energiát spórol, akkor miért is ne?!

De egy jó asszony aláveti magát ura és parancsolója akaratának ;) Nekiálltam vésővel és kalapáccsal bontani a csempét, ami tökjó buli! Kivéve, ha az a csempe 15 centi vastag ragasztóval van a falra szerkesztve. Természetesen a padlóval is hasonló volt a helyzet, csak ott még rosszabb :) Na, de hogy ne kalandozzak el nagyon... Bontottam a csempét, mint a kisangyal, talicskáztam a törmeléket a gödörbe, és közben képzeletbeli tükrömben a "We Can Do It" mozgalom muszklis, fejkendős hölgyének arca mosolygott vissza rám. (Persze a valóságban semmi muszkli, és fejkendő, csak egy csatakos, kócos, és szitkozódós én voltam.)
Egészen addig profi segédmunkásokat megszégyenítő módon romboltam a fürdőt, míg el nem bíztam magam, és egy talicskakiborítás alkalmával túlságosan bele nem merültem a "jaj-de-menő-vagyok" fantáziaképbe. Az eredmény:
A lakásfelújítás első áldozata...
Szóval annyira belemélyedtem saját magam önmagam előtti ajnározásába, hogy reccs: a talicska kicsavarta az egyik ujjam :) Hű, dőlt ám a vér, de nem sírtam :D A balesetből több konzekvenciát is sikerült levonnom:
  1. Mégsem vagyok olyan menő.
  2. Műkörömmel (pláne hosszúval) nem érdemes segédmunkát végezni.
  3. Vagy a kompresszor jön a cuki kis vésőfejével, vagy én megyek.
Itt tartottam, és azért még tettem néhány kísérletet a humán erővel történő bontásra, de a talicskától egy életre nekiálltam frászolni...
Bontunk-bontunk!
Hanem mikor már a padlólap is feltöretett vala, és észrevettük, hogy örökre odagyógyult ragasztókupacok tarkítják az alapot, akkor egyszercsak hopp: Férj eltűnt, majd öt perc múlva megjelent békésen maga után vezetgetve a kompresszort, "meghoztam, véss csak ezzel" sóhajtozással. Itt megjegyzem, másfél óra alatt tükörsimára taroltam a padlót, és nem is dobta meg az áramfogyasztást. De ugye a jó asszony.... ;)

A bontási folyamat végeztével kaptunk egy tökéletesen üres betonkockát, afféle "tiszta lap"-ként. Ebben az időben kellett eldöntenünk, ugyan milyen is legyen az egész. Nagyjából itt akadtunk rá az óccsó csempére, amiből bespájzoltuk a fürdő részét is. Ja, és ta-damm, itt a padlólapunk:
Érzed a bőrhatást? :)
Eközben, a párhuzamosan futó "Nagynéni felújít" projektből örököltünk egy fürdőkádat.
Éljen az optimizmus :)
Szóval így álltunk akkor:

És még egy fürdőajtóval is gyarapodtunk, amit A Két Pasas (Édesapám és Férj) egyedül szerzett be. Természetesen rosszat vettek... (Itt suttognám a Fiúkat vásárolni küldő asszonykáknak: figyelmeztessétek őket, hogy figyeljék a nyílási irányt! ;) )
Ta-damm, íme a jó irányba nyíló ajtó ;)
Ezután kezdődött a csempézés, ötletelés, vitatkozás amiről a következő posztban értekezem.
Dióhéjban: deszép-csempe, nem-fér-be-a-kád, bontsuk-vissza, kicsi-a-polc, minek-neked-ennyi-doboz, csinálj-amit-akarsz, miért-vagy-ilyen-magas, miért-vagy-ilyen-alacsony... A teljes sztorival holnap érkezem :)

2011. november 4., péntek

Nézzünk körül! :)

Sziasztok!
Fróni tegnapi kommentje után (a romos házak felújításáról) megszületett bennem az elhatározás, hogy felfedjem a Vakondtúrás jelenlegi állapotát.
Kicsit skizofrén-szagúan én már az első naptól kezdve hófehér falakkal, és viruló muskátlikkal látom a Házat, és mikor feltettem a képeket a gépre, elszörnyedtem: tényleg ennyire lepukkant?! Sajnos (vagy nem sajnos) tényleg. Pluszban még ekkor döbbentem rá, hogy még mennyi munkánk lesz Vele, mire tényleg elérjük azt, hogy igazi kis ékszerdoboz legyen belőle. Öröm az ürömben: a blog hosszú életű lesz... ;)

Kezdjük az idegenvezetést hátulról:

  • "Ez meg itt a kert!" Jó nagy területünk van. Egy kis (autó szélességű) első udvarral, egy nagyobb hátsóval (ezeket egybenyitjuk, hogy a Kutya is kiélhesse a rohangálási mániáját), s a fák közé lerakott ősrégi pallón túl még egy jó darabka földünk van, aminek egy részét már fel is szántattuk. Itt súgom meg, fogalmam sincs, hogy kell kertet művelni. Igazi falusi lány vagyok, de eddig ez mondjuk a favágásban-lócsutakolásban nyilvánult meg. Sebaj, barátkozom a gondolattal, és az Internet csodáinak köszönhetően már egy-két alapvető ismerettel is gazdagabb lettem.
A kép még tavasszal készült, a virágzó meggyfákkal.
A kora őszi hátsó udvar, hátul bújik a két bő termésű diófa. Ott, a pallón túl lesz a konyhakert, és a gyümölcsös :)
  •  A Ház hátulról :) A leghátsó falra tervezzük a teraszt, olyan igazi kis eldugottra. Ez persze magával vonzza a tető meghosszabbítását is, de örülünk, mert így a vízveszélyes konyhafal is védve lesz. Iszonyatos állapotok uralkodnak - egyelőre - az udvart, valamint a ház "áutfitjét" tekintve. De azért ugye nem csak én látom bele a hangulatot? A kis kiugró részt nevezzük "Mérges Szemölcs"-nek. Természetesen Életem Párja volt a keresztapa; az első időkben nehezen barátkozott a kis kiszögelléssel. Jelzem, engem pont ez fogott meg a házban, bolondulok az olyan épületekért, ahol bármi megtöri a vonalakat. Legyen az egy kis tetőeltolás, vagy -csúcs (persze nem a giccses fajtából), egy télikert, vagy egy Mérges Szemölcs ;). (Továbbiakban MSZ) MSZ nálunk az előszoba szerepét fogja betölteni, és már most az egyik kedvenc helyiségem :) Ja, a téglalap, amit MSZ oldalán láttok, az pontosan 21 db üvegtégla helye :) Már nagyon várom, hogy beépítsük (hehe, előbb meg is kell venni a téglákat), és Bélát, a lepkeorchideámat áttelepíthessem elé :) Hű, de messze van az még...
A leendő terasz (leghátul) és MSZ is jól látszik :)
A kerti csap helye is megvan már.
A terasz majdani helye szemből, balról az istenifinom Parasztbarack fánk integet.

  •  Elérkeztünk a Ház első részéhez. Nos, mint már említettem, az elején elkövettem egy hibát (amiért még mindig vezekelek) a fénykép elfelejtésével. Tehát most képzeletben photoshopoljátok le kérlek a bejárati ajtót, valamint az átlátszó villanyóradoboz-förmedvényt...

Oldalról. MSZ nagyon sokoldalú, a bejáratot is biztosítja. :)
Nemsokára elkészül az áram-teljesítmény-növelés, és akkor moshatok-porszívózhatok :)
Ugye milyen szerethető? Kapucsere, és egy kis smink után mégjobban :)
Hű... Rengeteg, és még több meló vár még bennünket. A falu "öregjei" lépten-nyomon azzal vidítanak, hogy "Egy falusi ház soha, de soha nem készül el, édeslányom!" Hm, hurrá, azért mi igyekszünk ;)

Persze biztosan gyorsabban, és simábban haladnának a dolgok, ha azt mondhatnánk; ennyink van a felújításra, egyben. Na nem panasz, csak tény: a havi kis minimálfizetéseket daraboljuk "ezt még kiszorítjuk belőle" kategóriákba. Ez a dög pénz, csak ez ne lenne ennyire meghatározó. Ettől, és a felújítás minden nyűgétől függetlenül maradat lehetne velünk fogatni, hisz itt van nekünk ez a kis rondaság, és benne a két kezünk (és az összes lepattant műkörmöm) munkája :) Na, szeretjük, na... :)

2011. november 3., csütörtök

DIY! - "Kovácsoltvas" falikép

Sziasztok!

Pontos forrást nem is tudok linkelni, mert én is kb. ezerötszáz oldalon kutakodtam a WC papír-gurigákból készített falikép után. :) Például Derék Asszony blogján, ahonnan átpottyantam az angol leíráshoz. Érthető, világos, csak legyen is türelmed az elkészítéséhez :)
Megláttam, megszerettem. Belázítottam a családot, hogy halmozzák nekem a gurigákat, mert olyan csuda lesz belőle, hogy csak na! Nagynénim már a munkahelyét is csatasorba állította, úgyhogy ipari mennyiségű papírgurigám van. Vesztemre :)
Első blikkre az egész tök egyszerűnek tűnt; kivagdosom, pödörgetem, ragasztgatom, gyönyörködünk.
A "szarráégetem az ujjam a ragasztópisztollyal", és az "ebben a projektben számolni-mérni is kell" részek ekkor még eszembe sem jutottak...
De nekiálltam. Tetemes mennyiségű kávé és cigaretta (fúj-fúj, rossz szokás, szokjunk le!) elfogyasztása, valamint a "család halomra gyilkolása a '90-es évek slágereivel" után összeállt a mű! Amivel természetesen nem vagyok elégedett. Sok hiba van még benne, és ezzel a melegragasztóval is meg kell még barátkoznom; csodálatos találmány, jól köt, takarékos, de a kis mindenhová-ragadó pókháló-szerű szálak az agyamra mennek...
A kiindulási állapot...
A kész "mű"...
Amint látjátok is, sok hiba csúfítja; az egyenes osztórészek megereszkedtek, és elég ívesek lettek. Az "arányok" és "szimmetria" szavakkal még van egy kis barátkozni valóm... (A falon pedig ismeretlen eredetű fehér fény jelent meg :) )
Mivel a gurigaellátás folyamatos, gyakorolni fogok, és remélem sikerül olyan képet legyártani, ami nekem is tetszik :)

Kipróbáljátok?

2011. október 29., szombat

DIY! - Dekoráljunk!

"Az ablakhoz nyomul az orgona,
az ablaküvegen át rám nevet,
amit nem tudok megunni soha,
a kékszemű tavaszi üzenet."
/Csukás István/

Én szeretem az orgonát. Az illatát, a tökéletes kis fürtöket, amik beborítják a bokrokat, a hangulatot, a rettenetes bájos méheket, ahogy körülzümmögik. Na jó, a méheket hagyjuk... De az orgona jöhet. Be a lakásba. Vázában, kosárban, vagy akár egy edényalátéten-üvegcsén. ;)

Alátét.

Az edényalátét egy egyszerű fakeretes csempeként működött, és ordított egy kis díszítésért. Itt kerültek elő jó barátaim, az akrilfestékek, és a lakkspray. Ehhez készítettem egy hozzá illő üveget is, ami eredeti funkciója szerint tésztatartó üveg volt, de most nem tudom mi lesz.. Tartsak egy orgonás üvegben spagettit?
Egyben :)
Közelebbről
Elárulok egy titkot :) Örök pesszimista "nemleszezígyjó" Férj rákapott az ötletelésre! ;) Még régebben volt egy vitánk, ahol kifejtette a véleményét az ízlésemről. Idézem: "Neked tetszenek az igazán szép dolgok is, de az is, ha egy trabantlámpa virít a falon." Idézet vége. Kérdés: Mi a gáz a trabantlámpával???!!!
Oké, itt jegyezném meg, hogy Férj elég sarkallatos fogalmazásáról híres, eszembe sem jutott autófényszórókat applikálni a falainkra. Bár most, hogy belegondolok... ;)
Na, visszakanyarodva az ötleteléshez: Életem Párja bezsebelte a Díjnyertes Ötlet Gazdája címet: mivel elég nagy a kamránk, és a fürdővel szomszédos a fala, kitalálta, hogy fordítsuk át a boilert, és a mosógépet, így kapunk egy kamra-mosókonyha funkciójú helyiséget, és a fürdőt sem csúfítja a vízmelegítő hordó. Naná, hogy elsírtam magam örömömben :) És ez még nem elég! 
- Hogy illeszkedjen a spáájz hangulatához egy boiler? 
- Fessük ki!
- De mit fessünk rá?
Én itt elkezdtem a vízmelegítő oldaláról lógó kolbászokról fantáziálni, de be kell ismernem, ez nem a legstílusosabb lépés lett volna. 
Ekkor az Okos Manus kitalálta, hogy fessek befőttesüvegekkel teli polcokat a hordónkra. Annyira röhögtem az ötleten, hogy megcsinálom! Ígérem, amint a project fizikálisan is elkezdődik, képekkel dokumentálom, és fel is teszem az összeset! :)

És egy kis ízelítő a pillanatnyilag legjobban foglalkoztató dologból: Édesanyám húga kiselejtezett egy hűtőt, és mi lecsaptunk rá (Köszönöm Katikaaa :) )! Azért ekkora az öröm, mert;
Ad egy: egyelőre nem kell hűtőt vennünk.
Ad kettő: egy régi hűtőn nincs garancia.
Ad három: ha Isten ments elromlik, nincs bolt, ahová visszavigyük.
Ad négy: kihúztuk Férj méregfogát a "jajdecikilenne visszavinni egy 'olyan' hűtőt" témában.
Ergo: Lehet táblafestékes hűtőnk!!!
Forrás
Persze mint minden ötletünkkel, ezzel is van egy kis baki: a táblafestékkel nem lehet fémre festeni. De! Van megoldás! A festékboltban mondták a termék nevét, csak elfelejtettem... (Szégyellem is magam-talán a jegyzetfüzetet nem kéne itthon hagynom) Nemsokára megyünk vissza a szuper, táblafestékként működő (vízalapú zománc-)festékért, és akkor már a nevét is tudni fogom :)

2011. október 27., csütörtök

Szépen sorban; A Konyha

Azt hiszem, a függőséget okozó kis DIY projectjeimmel párhuzamosan nem ártana pár szót/posztot áldozni a fő témára, a lakásfelújítása is :)
A Konyha jó nagy fejtörést, álmatlan éjszakákat, és sok stresszt okozott nekünk. Ahogy egy régebbi bejegyzésben írtam; vályogfalat nem tanácsos lambériázni. Ezt is tapasztalatból tanultuk meg. Fogtam a páájszert, 'szt nekiálltam lebontani a lambériát a konyhából. Itt következett a meglepetés:
Surprise... :/ :)
Bár a képen ez nem látszik tökéletesen, a fal szinte tocsogott a víztől... A lambéria tökéletesen elzárt minden szellőzési lehetőséget. A konyha a ház udvar felőli utolsó pontja. Kívülről gyönyörű, betonkemény, cementes vakolat fedte. Férj leverte, és alapig (mit alapig?! nincs is alapunk...) leásott egy jó nagy gödröt, ezzel is elősegítve a szellőzést-száradást. E tájban tartottunk a nyár legszárazabb időszakánál, aminek nagyon örültünk. Hehe, ezután jött a rengeteg eső... Járhattunk mi esőűző táncot, könyöröghettünk, de csak nem hagyta abba, ezzel jól megnyújtva a száradás idejét. Azért szép lassan látszott az eredmény: a sötét, nedves falak szépen világosodtak. Elhívtunk egy kőművest, aki sok tanáccsal látott el bennünket. Létezik egy Vaporex nevezetű vakolatadalék, itt ajánlanám a "vályogosok" figyelmébe: a vakolóanyagot felhabosítja, és ezzel egy olyan felületet képezhetünk, ami jól szellőzik, és gátolja a penészedést-vizesedést. Tehát bevásároltunk a vakoláshoz, és el is kezdődött a munka. Első lépésként a frissen felfedezett mókus-, vagy ürge-, vagy elefántlyukat be kellett tömíteni (még diót is találtunk benne...), aztán az egész falfelületet újranádazni, hogy tapadjon a vakolat. Ezek után következett az érdemi rész: a göcsörtös falak szép lassacskán újra egyenessé váltak Férj jóvoltából.
Mikor teljesen megszáradt a friss vakolat, rátaláltunk egy akciós csempére. Illetve többre, de természetesen ez sem ment olyan gördülékenyen, mint szerettem volna. A Praktiker webshopjában találtunk egy konyhacsempét elég baráti áron, el is bumliztunk érte. A boltban persze beintettek; ez a termék nem tudják, miért került fel a honlapra, mert amúgy nincs is... De tudnak helyette ajánlani egyet, ami szinte ugyanolyan, csak ezeröccázzal drágább... Hehe, megköszöntem, és nem vettük meg. Viszont a gombot persze beszereztem a kabáthoz; már hónapokkal ezelőtt kinéztem náluk egy konyhadekort, ami kellett (Férj meg is szenvedett a felrakásával)... Hurrá, csempénk nincs, de dekorunk már van.
Az áruházas csalódás után felfedeztük a Raab Karcher építők boltját, amit mindenkinek meleg szívvel ajánlok: nagyon kedves, segítőkész eladógárda, jó minőség, és megfizethető árak. Itt akadtunk rá arra a csempearzenálra, amire vágytunk.
Hosszas nézelődés után megtaláltuk A Csempét. Most figyeljetek: 825, azaz nyolcszázhuszonöt Forint/ négyzetméter áron! És láss csodát: tökéletesen harmonizált az előzetesen beszerzett dekorral mind színben, mind méretben. A konyhához azonnal be is vásároltunk belőle, majd eldöntöttük, hogy a fürdőszobában is ezt a csempét fogjuk használni, így másnap reggel nyitáskor már ott csorgattam a nyálam ;)
A földöntúli boldogságérzethez még az is hozzásegített, hogy az olcsó csempe miatt megengedhettünk magunknak a fürdőbe egy kicsivel drágább padlólapot, így még egy régi vágyam teljesült: a bőrhatás :)
A konyha csempézése kész, már csak a padlóvásárlás van vissza. Na meg a bútorépítés, a festés, ésatöbbi :)
Hm, bútor... Nem szerettünk volna konyhabútort venni, ezért kitaláltuk, hogy bontott téglából építjük a pult lábait, kis alsó szekrényeket kialakítva. Valamint a kis hely miatt csak egy faliszekrény lesz a mindennap használt tányéraknak-poharaknak, a többi dolog nyitott polcokon kap majd helyet. Ezzel lehet, hogy majd jól megszenvedek, hiszen egy kis por, egy kis "konyhagőz" biztos mindig rakódik majd a polcok lakóira, de sebaj, megbarátkozom a gyakori mosogatással/takarítással, és az igazi vidéki konyha fíling is megvalósul.
Végezetül mutatok pár képet a konyha csempézéséről :)
Csendélet csempékkel :)
Nagggyon gondolkozik ;)
Csendélet dekorral, és termoszoskávéval..
Itt még tetszett Neki a dolog :)
Miután negyedszer szedte vissza a sort, megkaptam a "Retkes macskáid" sziszegést :D
Készül, készül!
Ta-damm!
Kérdés: Ti mivel szívattátok férjeteket/mesterembert/egymást a felújítás alatt? ;)

2011. október 26., szerda

DIY! - Házszámtábla

Én nem vakolhatok... Nem csempézhetek. Férj meglátása szerint azért nem, és nem, mert én úgyis csak odahányom, és azt mondom, hogy ez jó, mer' absztrakt. Ez hülye. :)
Na de mindegy, mit kezd egy rugalmas időbeosztású feleség, akit még csempézni sem engednek? Naná, hogy beleveti magát a Dúitjórszelf csodálatos világába! Oké, jelentem, ájdiditmájszelf. A kecske is jóllakott, a káposzta is megmaradt: én levezetem a fölös energiáim, Férj pedig nyugodtan csempézkedhet. Ja, és nem mellesleg lett egy pöpi házszámtáblánk ;)

Hozzávalók:
  • 1 db széldeszkából vágott tábla (hosszas könyörgés után ;) )
  • vonalzó
  • ceruza
  • akrilfestékek a választott színekben
  • lakkspray
Az elkészítés menete:
  • Tervezzük meg papíron a házszámtáblát.
  • Vágassunk Férjünkkel egy darab deszkát, közben ne felejtsük el folyamatosan dicsérni az eddig elvégzett, valamint az ezután elvégezendő csodálatos, precíz munkájáért, valamint metsző férfiasságáért.
  • Vázoljuk fel a deszkánkra a tábla alapjait.
  • Álljunk neki a mintának. Kiegészítés: ne filccel álljunk neki, ahogy én tettem először...
  • Az elcseszett filcmintát fessük át akrilfestékkel.
  • A kész művet szemlélve beszéljük meg Férjünkkel, hogy az elsőre tervezett (és természetesen el is készített) indaminta túlságosan elvonja a figyelmet a lényegről.
  • Ne üssük le életünk párját, mikor az egész napos festegetés után kitalálja a legtutibb mintát.
  • Másnap reggel keltsük a környéket a rezgőcsiszoló dorombolásával - itt hívnám fel ismételten a figyelmet, hogy ne álljunk neki fát filctollal festegetni, mert bazi nehéz körülményes lecsiszolni...
  • Kapjuk elő az akrilokat, és fessük újra a táblát, ezúttal a megfelelő motívummal lássuk el.
  • A festék száradása után essünk neki a lakkspray-vel. Ne spóroljunk; így lesz időjárásálló.
  • Legyünk magunkra állati büszkék, mikor a Férj megereszt egy laza "Na, ezt kellett volna először"-t is... :)

Szóval elkészült a tábla :) Itt szeretnék említést tenni az úgynevezett "Egymozdulat" festési technikáról. A körömdíszítésben már régóta festegetek így, de ilyen nagy méretben most volt az első alkalom, és ez persze elindított egy megállíthatatlan folyamatot... De erről a későbbiekben úgyis értekezem :)
Az egymozdulat technika egy pofátlan dolog! Annyira jól mutat, hogy az ember azt hinné, vért kell izzadni, mire megtanulja. Na, itt az átverés. Pofonegyszerű, én teljesen biztos vagyok benne, hogy bárki meg tudja tanulni. A jutyubon "one stroke" címszó alatt glédában állnak a jobbnál jobb oktatóvideók, érdemes kipróbálni :)

Íme a vaciúj házszámunk:
Work in progress


Az elkészült tábla - bocsi a képminőségért... A lakk..
Napraforgóó :)
Így nézünk ki :) Tetszik? Kipróbáljátok? ;)
A következő projekt címe: Orgonatúltengés... Nemsokára jelentkezem :)